Wombemarle hatalmas, a külvilágtól részlegesen elzárt ország mesésen felvirágzott a középkorban. Oly mértékben előrehaladt a civilizáció főbb városaiban, hogy az elkövetkező évszázadokban az ország fejlődése szinte teljesen megállt. Persze, a megannyi új termék továbbra is folyamatosan áramlott az országból kifelé és be az országba, a főváros és a kerületek központi városai tovább fejlődtek, a házak is egyre magasabbra törtek, ahogyan az árak is, ám az ország 70%-a olyan volt, mint régen: az erdők érintetlenek, a házak és a bérek alacsonyak voltak, az emberek szorgosak, dolgosak, a levegő pedig üde és tiszta. Egy dologban azonban az ország minden egyes szeglete egyezett: a természetvédelemben, az aktív támogatási, betegellátási és oktatási rendszerekben, szinte mindenben, ami egy tiszteletreméltóan modern és tudatosan fejlődő országban meg kellett, hogy legyen. A békés és szinte már teljesen tiszta ország nevén azonban lassan egy szégyenfolt kezdett egyre nagyobbra növekedni, mint egy makacs tintapaca a fenséges selyemöltönyön. Az emberek bűnözőkké váltak, lázadókká, esztelen vandálokká... részegekké. Az adatok kimutatták, hogy a depressziós emberek egytől egyik alkoholba fojtották bánatukat, így váltak mind tévútra lépett barbárokká. A Borláz nevet viselő forradalmi szintű bűnözési sorozat még éppen, hogy csak elkezdődött, az ifjú uralkodó, Aloeveddys Laboradne herceg elrendelte, hogy sorozzák be az összes gyógyszerészt illetve orvostanoncot az általa megépíttetett iskolák egyikébe, ahol az orvostudományuk fejlesztése mellett kiképezték őket az ország ősi harci stílusának, a fusejissynek megfelelően. Kezdetben őrültnek tartották a herceget eme értelmetlen lépése révén, ám bíztak a herceg messze földön híres eszében és évekkel előre mindent kiszámító logikájában. Laboradne úrfi mindig is olyan döntéseket hozott meg, amelyek kezdetben őrültségnek, utólag azonban zseniálisnak bizonyultak, és eme hírnevén ezúttal sem esett csorba. Mikor két éven belül a gyógyítók közel 80%-a sikeresen teljesítette az iskolát (míg a maradék 20% vagy megfutamodott, vagy fellázadott, vagy elbukott, de őket mind kirúgták az iskolából, és megfosztották őket a lehetőségtől, hogy hátralévő életükben valaha is orvosok és patikusok lehessenek), és a Borláz éppen, hogy csak elkezdett vészessé válni, a herceg kiadta a parancsokat, hogy melyik iskola tanulói mely területeket foglalják el az országban őrhelyül, aztán meghozta azt a végzetes törvényt, ami sorsdöntő fordulatot hozott az egész ország számára: Wombemarléban be lett tiltva az alkohol. A katonaság elkobzott és megsemmisített minden egyes hordó, üveg, doboz szeszes italt az utolsó cseppig. A boltokban nem árusítottak többé semmit, ami alkoholt tartalmazott, a határokat hol őrökkel, hol pedig iskolát végzett gyógyászok védték, a földműveseket illetve földbirtokosokat szigorúan felügyelték mindenhol, nehogy bárki alkoholt nyerjen ki a termésből. Nem telt bele egy év se, és az ország magától alkoholmentessé vált. Mivel a korábban nem alkoholista polgárok mind békeszeretőek voltak, banditák fenyegetésére sem készítettek alkoholt, még ha az életük is múlott rajta, ám erre nem is volt szükség. Ugyanis csak bizonyos személyek tarthattak maguknál alkoholt; a harcedzett kuruzslók, sebészek, gyógyszerészek és egyéb természetgyógyászok. Azok, akik még éppen, hogy nem őrültek bele a megvonás tüneteibe, mind csakis az orvosokat és a tanoncokat támadták, meg persze néha a határon átkelő emberekre, abban a reménységben, hogy tartanak maguknál alkoholt. Előfordult, hogy azokat az iskolákat is megtámadták, sőt felgyújtották, ahol további orvos-harcosokat igyekeztek kiképezni, ám ez csak ritkán fordulhatott elő, mivel erődökként védelmezték a herceg katonái és az odarendelt orvosok az e fajta oktatási intézményeket. Laboradne büszkén járt-kelt néhanapján becses országában, amit ő virágoztatott fel újból. Elégedett volt az eredménnyel. Ám ez az elégedettség nem tartott olyan sokáig, mint ahogyan azt remélte...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése